Hogy újraéleszthető-e a kávéházi cigányzene a 21. században? Hogy hogyan hat egymásra ennyiféle kultúra és zenei irányzat? Hogy meddig és merre tart a Budapest Bár története?
Hogy milyen egy próba, mi zajlik a színfalak mögött. Hogy miből támadnak és hogyan oldódnak meg a konfliktusok. Ezekről és még sok-sok színes, izgalmas titokról olvashatnak azok, akik egy forró tea mellett csendes pillanataikban Örömzene című könyvünket bújják. Csodás olvasnivaló azokra a hideg, téli estékre amikor semmihez sincs kedve az embernek, és ezen csak valami szívmelengető segíthet.
A Budapest Bár első öt évét bemutató riportkönyvben a zenekar tagjai és legközelebbi munkatársai meglepően őszintén mesélnek minderről, tükröt tartanak maguknak és egymásnak is. Aki elolvassa az Örömzenét, úgy érezheti magát, mintha egy asztalnál ülve beszélgetne a Budapest Bár tagjaival. Mindenki mindenhez hozzászól, de egyáltalán nem ért mindenben egyet a másikkal. Nem kímélik egymást a csapat tagjai, de a legszigorúbb kritikában is ott a humor, az egymás és a muzsika iránti szeretet és tisztelet. Nyomon követhető egy új hangzás, a lemezek, koncertek, színházi előadások születése, a dalok története. Szóba kerülnek a gyerekkori zenei élmények, a dalszövegek titkos üzenetei, a generációkon átöröklődő tehetség és hagyomány, a gátlások, az előítéletek és az elfogadás. 
Bombera Krisztina és Vajay Zsófia riportkönyvében a Budapest Bár minden szereplője megszólal. Nemcsak az előadók, a Bár “arcai”, az alapító és a később bekapcsolódó zenészek, de a produkció háttérmunkásai is. Mintha hirtelen egy nagy közös beszélgetésbe csöppent volna az olvasó, úgy áradnak rá sok-sok szólamban a vallomások, sztorik…
Vajay Zsófia televíziós újságíró, szerkesztő-riporter, az Örömzene társzerzője mesélt a könyv születéséről és a tagokkal átbeszélgetett, átnevetett estékről.
„Első hallásra beleszerettem a Budapest Bár muzsikájába. Önző módon többször is meghívtam őket televíziós műsorokba, így jött létre az a bizonyos átnevetett beszélgetés Robival és innen az ötlet: könyvvé kéne gyúrni ezeket a történeteket, hadd tudja meg mindenki, milyen színes és szeretnivaló emberek játsszák ezt a régi-új örömzenét.
Az interjúkészítés aranyszabályai gyorsan megdőltek, az egy-két órásra tervezett munkatalálkozók rendszeresen éjszakába nyúló baráti vacsorákká változtak. Mindenkivel külön-külön ültünk le, végül mégis egy nagy közös beszélgetéssé álltak össze a riportok. Mintha valamennyien egy asztalnál üldögélnénk, és hol viccelődve, hol véresen komolyan diskurálnánk egy pohár ital mellett a nemrég megnyílt Budapest Bárban.
Egy igen népes, mediterrán családba csöppentem. Itt nem számít sem a hírnév, sem a származás, sem a világnézet: szeretik, tisztelik és elfogadják egymást.
A napi bosszúságok és morgások persze itt is ugyanúgy lezajlanak, de ezt a zenekart nagyon erős kötelék tartja össze: szenvedélyük a muzsika, és persze ott a közös gyerek: a Budapest Bár produkció.
A rajongók joggal irigyelhetnek, különleges élmény végigélni egy ilyen zenei csoportterápiát. Tartozunk nekik annyival, hogy mindent elmeséljünk, amit a Budapest Bárról megtudtunk. Azaz majdnem mindent, hiszen azt tanultam a zenekar új operett-előadásból, hogy amiről nem lehet beszélni, azt hallgatni kell!”
A Budapest Bár – Örömzene című könyvet meg tudod szerezni a következő linken, a kiadónál: BUDAPEST BÁR – ÖRÖMZENE
Ha tetszett, ezt a cikket is ajánljuk Neked:
Muzsikáljunk már együtt – Presser Gáborral