Kisvári Ferenc szinte minden zenei stílusban kényelmesen mozog, és rengeteg magyar zenésszel játszott már együtt karrierje során. A Budapest Bárhoz 2011-ben csatlakozott, és azóta is zenekarunk oszlopos tagja. Most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon átélt különleges élmények forgatagába kalauzol el bennünket, olvassátok szeretettel beszámolóját:
“Sajnos Niccolo Paganini nem várt meg. Sokkal hamarabb elkezdett hegedülni, mint hogy én már doboltam volna valamennyit. Persze amennyire bravúros volt legendás játéka, feltételezem nem is volt annyira türelmes.
Így aztán közénk állt cirka 159 év, ezért nem hallgathatott meg augusztus 25-én este, a Budapest Bár tagjaként a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Pedig az ő Capriccio No. 5 című művéből, Farkas Misi cimbalmosunk által áthangszerelt variációjában egyszer csak beléptem. Dobbal. El tudom képzelni. Utólag is.
A Budapest Bár számomra, első perctől a váratlan, szokatlan feladatok, megoldások, zenei végletek veteményeskertje.
Dobbal hibázni veszélyes. Vagy nagyon hálás mindenki, hogy megtaláltam helyettük a ritmust, vagy elmélázva andalognak, megköszönve némán, hogy nem nyúltam egy-egy dalban a dobhoz. Nincs átmenet. Kivéve, ha Farkas Robi nem kéri. 😀
Nos, a fenti okok miatt már eleve mágikusnak ígérkezett ez a szép, nyári este, de ráadásként megismerhettem egy csodálatos embert, aki vendégként tisztelt meg minket: Oláh Vilmos, hegedűművészt. Első pillanattól tükrözte hozzáállása a személyiségét. Roppant szerény, figyelmes, együttműködést kereső-váró, magasan kvalifikált művész-tündér. Az egész zenekarra, estére, nagyszerű, stimuláló hatással volt, hogy kibővült vele a tagságunk kis időre.
De nem állhatok itt meg, csak a kiválasztottak tudják milyen szerepkörben tűntem fel igazán:
A koncertet megelőző utolsó próbán, felváltva csendült fel két mű, amiben Oláh Vili is hegedült Farkas Robival. Paganini opusán kívül Bartók: Román népi táncok című műve is megihlette Farkas Misi fantáziáját, és a nyomtatót. Ebben a műben semmiképp nem szerepeltem volna, mert nemhogy Bartók nem gondolkodott dobfelszerelés kíséretben, de még Farkas Misi sem! Ettől még maradt hang bőven. Sőt, annyira alapos volt a kottázás, hogy bizony lapozni kellett.
Végül Misi elegánsan beosztott a műbe, lapozóként maga mellé. Büszkén követtem a sorokat a koncerten és a cellux ragasztónak hála, megállás nélkül lejátszották a kompozíciót. Így történhet meg, hogy míg a legtöbb ember napozni jár a Margitszigetre, én lapozni.”
Fotó: Galos Mihály