Nem hiszem, hogy a gyerekkori karácsonyaink kevesebb idegeskedéssel teltek volna, mint ahogyan az a családok nagy többségénél terhelt minden anyukát. A mieink mégis különlegesek voltak. Minden szentestének koreográfiája volt. Kezdve a délutántól. Anyukám tüsténkedik, apukám lefekszik aludni. Eleinte a nővéremmel együtt csatlakoztunk hozzá, aztán már csak ketten vonultunk félre az apuval, és ha nem aludtunk, akkor tévéztünk, és akasztót kötözgettünk a szaloncukrokra. Közben anyu és a nővérem a másik szobában, szigorúan zárt ajtók mögött díszítette a fát. Amíg mindketten kicsik voltunk, a tesómmal együtt csak akkor láthattuk meg a karácsonyfát, amikor teljes pompájában állt, alatta az ajándékokkal, amiket a Jézuska hozott.
De ami egészen felnőtt korunkig igazán különlegessé tette ezeket az estéket, az az, hogy a nővéremmel minden évben műsorral készültünk. És egyre komolyabb műsorokkal, amelyeket a nővérem rendezett. Ő zongorázott, én fuvoláztam, de minden alkalommal szerepeltek versek is az összeállításban. Amikor már olyan szinten voltam a hangszeres játékban, ketten kamaráztunk a nagymamámmal, aki zongoraművész volt. Ezután következett a közös, családi blokk, a nagyi kíséretével egyházi dalokat énekeltünk, s közben szikráztak a csillagszórók. Végül ezt követte az ajándékosztás.
Ma már én vagyok az anyuka, de mi mindent együtt csinálunk. A koreográfia egészen más. Nálunk valahogy úgy alakult, hogy az ötéves Esztim is részt vesz az előkészületekben, így a karácsonyfa misztériuma mást jelent számára, mint amit nekünk jelentett a testvéremmel. Ő segít díszíteni is. Közben szól a zene… Én minden karácsonyi időszakban DJ-skedek otthon, nem bízom a véletlenre. Már hetekkel ezelőtt elővettem saját lemezünket, azaz a Budapest Bár Ünnep című korongját, ami nagyon közel áll a szívemhez. Ezzel az összeállítással született meg az a világ, amelynek hangzása már a legújabb, Budapest-lemezzel is egységet képez. Szóval megy az Ünnep, és még sok-sok egyéb csoda. Hónapokon át tudnám hallgatni Bing Crosby, Sinatra, Ella Fitzgerald, Nat King Cole, Armstrong hatalmas feldolgozásait. Más migrént kap a karácsonyi daloktól, én imádom. Még így szenteste után is.
Az ünnep még tart…